A Hubertus egy sokrétű cég, több ágazatot foglal magába. Ez a szerkezet és felépítés az, ami életre hívta a fenntartható működést?
Messzebbről indulnék. Egy mezőgazdasági tevékenység hosszútávon csak fenntartható módon lehet sikeres. Ott kezdeném, hogy az igazi fenntartható termeléshez állat kell. Régebben nem voltak traktorok, nem volt külső input anyag, helyette voltak marhák, állatok, akik húzták az ekét. Amit termeltek annak egy részét megette az ember, a másik része ment az állatok takarmányozására, ha pedig maradt még valamennyi, azt továbbadták. A trágya pedig visszakerült a talajba, és táplálta a következő kultúrát. Ez volt az igazi fenntartható élelmiszertermelés. Az iparosodással kicsit eltávolodtunk ettől, mert a mezőgazdaság csak alapanyagot termel, amit az ipar feldolgoz. Most egy kicsit visszább kellene lépni az időben, arra koncentrálni, hogy magasabb minőségű alapanyagot, kevesebb feldolgozási lépéssel állítsunk elő. A csomagolás terén pedig ki kell használni a modern technológia adta lehetőségeket, hogy a csomagolóanyagok természetes alapanyagokból, kevesebb hulladékot termelve készüljenek.
Hogyan definiálnád a fenntartható gazdálkodást?
Ha szűken nézzük, az a fenntartható termelés, ami külsős input anyagtól független. Csak annyit produkál, amit saját erőből, saját felhasználásra meg tud termelni, és ha valami plusz keletkezik, azt el is tudja adni. Úgy, mint egy perpetuum mobile. Ami persze elég nehéz, hiszen tudjuk, hogy igazi perpetuum mobile nem létezik, de erre kell törekedni. Kevesebb külső input mellett, nagyobb hatékonyság a termelésben!
A Hubertus egy ilyen perpetuum mobile?
Tevékenységünk a teljes földművelés-növénytermesztés-állattenyésztés-húsfeldolgozás-értékesítés vertikumot felöleli, ami determinálja a fenntartható gazdálkodást. Nem is lehetne másként, hiszen a legelőink gyengébb minőségűek, ezért leghatékonyabban úgy tudjuk hasznosítani, hogy legeltetünk rajta és így állítunk elő magas minőségű élelmiszert, marhahúst. Vagyis a tevékenység adódik az adottságból. De mondhatom példaként a Nagyberek területét is. A Balaton Nagyberek Állami Gazdaság alapítása óta zöldségtermesztés folyt itt, de ez a terület adottságai miatt nem volt sikeres, ezért váltottak és sok éven keresztül csak kukoricát termeltek, ami azonban újabb problémákat hozott. Így amikor 2004-ben átvettem a céget, a megszokott ezer hektár kukorica helyett lucernát vetettünk ezekre a területekre, az ugyanis a talaj nitrogénjét összegyűjtve növekszik, nem kell vegyszerezni és szenázst-szénát készítve belőle a marháinkat is tudjuk etetni vele.
Használtok vegyszert a növénytermesztésben?
Használjuk, sok területen nem tudjuk nélkülözni, de hosszútávon arra törekszünk, hogy teljesen kiiktassuk. Most például azzal kísérletezünk, hogy a glifozát vegyszer gyomirtó képességét mechanikus erővel váltsuk ki a jövőben. Az lenne az ideális, ha mindent lelegelne az állat, és még a gépeknek sem kellene kimenniük, valamint ha mindent, amit előállítunk ezen a módon, azt el is tudnánk adni a saját értékesítési csatornáinkon keresztül. Nem szeretnénk hosszútávon exportra termelni, mert nem akarunk egy harmadik féltől függni. Inkább állítunk elő kevesebbet itthonra, mint nagyobb mennyiséget exportra. A regionális koncepció nálunk elsődleges volt, hazai terméket hazai piacra, ebben hiszek és ez ugyancsak a fenntarthatóságot erősíti. Sose értettem, hogy minek jön be például argentin bélszín, ha van kiváló magyar is.
Sokat beszéltünk már az állatok szerepéről ebben a folyamatban. A marhatartásban hogyan érvényesül a fenntarthatóság?
Több ponton is. Például az állatokat szalmán tartjuk, nem rácsos padlón, ahol csak trágya keletkezik. Az igazi szalmás istállótrágyának ugyanis magasabb értéke van és jobban hasznosul, ha visszapótolod a talajba. Nálunk az utóbbi években stabilak a búzahozamok, mert az istállótrágyát visszapótoljuk a földbe, aminek így magas lesz a humusztartalma. A humusz pedig megköti a vizet, ezért szárazabb időkben sem kell aggódni a termés miatt. Másik példa, hogy állataink szállításakor igyekszünk minimalizálni a környezetterhelést, ezért közeli vágóhidat kerestünk. Zalaszentivánig egy bő órát kell csak a kamionon lenniük, ami a légszennyezés szempontjából is előnyös és az állatok stressz faktorát sem emeljük hosszú 6-8 órás szállítási időkkel. A feldolgozás Pásztón történik, ami közel van a legnagyobb piacunkhoz, Budapesthez és próbálunk úgy logisztikázni, hogy amikor kijön a csomagolt áru az üzemből, az egybeessen a feldolgozásra váró negyedmarhák odaszállításával, tehát ne legyenek félig kihasznált utak. Az utolsó állomás pedig a Terra Pannonia termékek csomagolása, ahol ugyancsak igyekszünk megvalósítani a teljesen természetbarát, műanyagmentes kiszerelést.
A mezőgazdaságban és az állattenyésztésben is a fenntarthatóságra törekedtek. Más területen is megmutatkozik ez az ambíció?
Vegyük az erdőket. A Hubertus 2000 hektár erdővel gazdálkodik, azonban az itt található, többségében nyárfák nem alkalmasak sem bútorgyártása, sem építkezésre. Ágainak aprítéka azonban kiváló fűtőértékű, ezért mi tízenéve így hasznosítjuk. Három kazánban fűtünk vele, a szállodában, az irodaépületben és a műhelyben. De jó példa a mi házunk is, ami csak fából készült, nincs benne olyan anyag, amit ne lehetne újrahasznosítani, ha később 100 év múlva el kéne bontani. A Hubertus Hof Landhotel felújításánál is figyeltünk erre. Például a parketta és a tető alatt is cellulóz van, mint szigetelőanyag.
Megnehezíti a munkát ha a fenntarthatóság jegyében akarunk működni?
Nem mondanám. Ez inkább egy értéknövelő és példamutató feladat. És egy kihívás is, amivel nem vagyunk egyedül, sok más kolléga is így gondolkodik, de nincs mindenkinek ilyen széles palettája, ami a teljes vertikumot felöleli. Például ha csak növényt termesztenénk, novemberben bezárnánk és február közepén indulna ismét a munka. Kicsit egyszerűbb lenne, gazdasági szempontból talán kedvezőbb is, de számomra kicsit unalmas, mert nem élelmiszert termelek, hanem csak valamilyen alapanyagot. Én nem ezért tanultam ezt a szakmát.
Szerinted felértékelődik a fenntartható gazdálkodásból származó termékek szerepe egy-egy krízishelyzet, például gazdasági – vagy épp most - a koronavírus válság kapcsán?
Szerintem mostanra mindenki kezd elfáradni ebbe a vírushelyzetbe. Azt is látjuk, hogy ennek nem lesz egy csapásra vége, hogy egyszer csak pirosról zöldre vált majd a lámpa. Idén utazni se nagyon lehet majd, a saját határainkon belül kell maradni. Ez a folyamat a regionális termékeket hozza majd előtérbe. Ezt mi már sok éve érezzük, hogy a regionális trend erősebb minta bio trend. Helyi termék, helyi érték, ez minden bizonnyal hangsúlyosabb lesz ennek a válságnak köszönhetően. A Hubertusnak a kezdetektől ez a hitvallása, amit szeretnénk kifelé is hangsúlyozni, ezért egy saját szimbólumot, egyfajta fenntarthatósági védjegyet hoztunk létre, amit látva a vásárlóink biztosak lehetnek benne, hogy biztonságos, helyi és fenntartható gazdaságból származó terméket tartanak a kezükben.
